Minden háború feljegyzett története általában tartalmaz egy beszámolót az első lövésekről és arról, hogy ki látta azokat. Minden egyes beszámoló nemcsak a háború kezdetébe enged bepillantást, hanem a korszak természetébe is, amelyben az emberek éltek.
A történészek, akik az 1861-es amerikai polgárháború első lövéseiről értekeznek, általában fegyverekről, ágyúkról és vitorlás hajókról írnak a dél-karolinai Charleston közelében lévő erőd körül.
Az események 1914-ben az első világháború kirobbanása felé közeledtek, amikor terroristák Szarajevó egyik utcáján fényes nappal gránátokkal és pisztollyal meggyilkolták az Osztrák-Magyar Monarchia főhercegét.
A nürnbergi háborús perekig kellett várni, hogy megértsük, mi történt a lengyel határ közelében 25 évvel később. 1939-ben a náci SS-csapatok lengyel egyenruhába öltözve támadást hajtottak végre egy német rádióállomás ellen. Adolf Hitler az ilyen támadásokra hivatkozva indokolta a villámháborút, amelynek során tankokkal, repülőgépekkel és katonákkal együtt lerohanták a lengyel városokat és civileket.
Minden egyes esemény bemutatja az akkori technológiát is, amely szerepet játszott a későbbi háborúban és az azt átélő emberek életében.
Az ukrajnai háború ezt a mintát követi. Az orosz hadsereg 2022. február 24-én csapatok, harckocsik, repülőgépek és robotrepülőgépek egyvelegével özönlött át az ukrán határon. Az első lövések azonban már órákkal korábban eldördültek, amikor a naptár még február 23-át mutatott. Egy „Foxblade” nevű kiberfegyvert is bevetettek, amely az ukrajnai számítógépek ellen indított támadást. Korunk technológiáját tükrözi, hogy azok, akik elsőként észlelték a támadást, egy fél világgal arrébb, az Egyesült Államokban, a washingtoni Redmondban dolgoztak.
Ez is jól érzékelteti, hogy mennyire fontos visszalépni és értékelni az ukrajnai háború első néhány hónapját, amely az ország számára pusztítás és emberveszteség szempontjából katasztrofális volt, beleértve az ártatlan civilek elvesztését is. Bár senki sem tudja megjósolni, hogy ez a háború meddig fog tartani, már most nyilvánvaló, hogy az elmúlt két évszázad nagy konfliktusaiban megfigyelhető tendenciát tükrözi. Az országok a legújabb technológiát használva háborúznak, és maguk a háborúk is felgyorsítják a technológiai változásokat. Ezért fontos, hogy folyamatosan értékeljük a háborúnak a technológia fejlődésére és használatára gyakorolt hatását.
Az orosz invázió részben egy olyan kiberstratégiára támaszkodik, amely legalább három különálló és néha összehangolt törekvést foglal magában: Ukrajnán belüli pusztító kibertámadásokat, Ukrajnán kívüli hálózati behatolást és kémkedést, valamint világszerte embereket célzó kiberbefolyásoló műveleteket. Ez a jelentés naprakész információkkal és elemzésekkel szolgál e területek mindegyikéről és a köztük lévő koordinációról. Ötleteket kínál arra vonatkozóan is, hogy miként lehet e fenyegetésekkel szemben jobban fellépni ebben a háborúban és azon túl, valamint új lehetőségeket kínál a kormányok és a magánszektor számára a jobb együttműködésre.
A jelenlegi háború kibernetikai vonatkozásai messze túlmutatnak Ukrajnán, és a kibertér egyedi jellegét tükrözik. Amikor az országok kódok segítségével harcolnak, fegyvereik fénysebességgel mozognak. Az internet globális útvonalai lehetővé teszik, hogy a kibertevékenységek megszüntessék a határok, falak és óceánok által régóta biztosított védelem nagy részét. Maga az internet pedig – a szárazfölddel, a tengerrel és a levegővel ellentétben – emberi alkotás, amely az állami és a magánszektor tulajdonjogának, működésének és védelmének kombinációjára épül.
Ez viszont a kollektív védelem új formáját igényli. Ebben a háborúban Oroszország, egy jelentős kiberhatalom, nem csak egy országszövetséggel áll szemben. Ukrajna kibervédelme döntően országok, vállalatok és nem kormányzati szervezetek (NGO-k) koalíciójára támaszkodik.
A világ immár elkezdheti felmérni a támadó és védekező kiberműveletek korai és relatív erősségeit és gyengeségeit. Hol sikerül a kollektív védelemnek meghiúsítania a támadásokat, és hol maradnak alul? Milyen technológiai újítások zajlanak? És ami még fontosabb, milyen lépésekre van szükség ahhoz, hogy a jövőben hatékonyan védekezhessünk a kibertámadások ellen? Többek között fontos, hogy ezeket az értékeléseket pontos adatokra alapozzuk, és ne hagyjuk, hogy az a külső megítélés, miszerint az ukrajnai kiberháború nem volt olyan pusztító erejű, mint amitől egyesek tartottak, indokolatlan nyugalomba ringasson bennünket.